2012. február 26., vasárnap

Tudod...




















Tudod, sokszor szégyellem, magamat szégyellem ezért a szerelemért, ó nem, nem a világ előtt, ők úgyse érthetik, hanem előtted, amiért, csak szavak, szavak, és én mégis minden nap újra megterítek Neked, kínálom feléd, mint, ki bizonygatja szeretetét, nézd, még ez is itt van a szívemben, ez is a szerelmem, szerelmünk szülötte, óvatosan teszem eléd képzeletbeli asztalra teszem, fogyaszd, a tiéd, vigyáztam rá, mérget közelébe sem engedtem nehogy ártson Neked, nem loptam, senkitől el nem vettem, a szeretetünk ültette, locsolta, és aratta le, mint friss ropogós kenyeret az asztalodra teszem, fogadd szívesen, épülj belőle, ne sajnáld, ha elfogy, holnapra lesz friss, szavakból áll, de, aki adja, jószívvel adja, számodra gondozta, Neked aratta.

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése