Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni. Ha
egy viszony vagy egy házasság véget ér, szakítanak és elfelejtik
egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyűtt cipőtől. Senkit
nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden
egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami
elveszett, elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér,
nehezen heverem ki. Sokkal óvatosabb lettem, mert egyszerűen túl
fájdalmas még egy futó kaland is, inkább bele sem megyek, akkor is
nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban. Apró
részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és
hiányozni fog nekem, ezek az apró, gyönyörű részletek teszik
pótolhatatlanná a másikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése