2012. január 30., hétfő

Szerelem


















Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
    
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
    
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.

(Vító Zoltán)

Egymásra hajló fák között























Egymásra hajló fák között,
boldog élettel hátam mögött
mennék Veled
nem számolnám a perceket
átölelném az éveket
s Téged
    
Egymásra hajló fák között,
feledett árnyak mögött
mennék Veled
nem néznék hátra már soha
léptem nem lenne tétova
mert éreznélek
Téged
    
Egymásra hajló fák között
szemem szemedbe költözött
testünk zöld fénybe öltözött
eggyé lettünk a fákkal
a titkokkal, a világgal
Veled
    
Egymásra hajló fák között,
megálltunk egy tisztás fölött
s nem mentünk tovább,
mert megtaláltuk
a Tündérek Otthonát
Veled

(Őri István)

A csenden át...

















A hallgatáson túli vágy
feléd incseleg.
A csenden át mely körbezárt
megérintelek.
Mesét mondok, dúdolom a
régen otthagyott
szavak élén gömbölyűvé
kopott dallamot...

(Kormányos Sándor)

2012. január 29., vasárnap

Képzelet szárnyán























Jó most rád gondolni,
mosolyod idézni,
képzelet lágy ölén
hozzád útra kelni.

Kedvem vad, csapongó,
szívem hozzád bújó,
veled együtt lenni
olyan jó, nagyon jó!

Kezem a kezedben,
fogj át a karoddal,
szárnyalni akarok,
kérlek, vígy` magaddal!

Nincsenek határok
boldogság mezején,
nem lesz ott senki más,
csak ketten, te meg én.

(Vörös Judit)

Levél (részlet)
















...elaludtál.......... nem tehettem mást, csak csendben néztelek..........abban a pár percben egészen az enyém voltál, a zene körülölelt bennünket, olyan volt mint egy esti imádság.......... néztem az arcodat, az összeborzolt, rakoncátlan tincseidet, és boldog voltam, mert ilyen közelinek soha nem éreztelek.......... figyeltem, ahogy lélegzel és én ugyanolyan ritmusban vettem a levegőt, nehogy felébresszelek, lehunytam a szemem, átadtam magam, a legédesebb semminek..........ha megmozdultam, velem mozdultál, még abban a pillanatnyi álomban sem engedtél el magadtól.......... szeretném, ha soha  nem engednél el, szeretném látni a szemedben újra és újra a vágyat, szeretném látni, amikor elhomályosítja a beteljesülés..........
a folyó felől, langyos nyári szél hozott hűsítő fuvallatot, megsimogatva mindkettőnket, hogy az a pici borzongás felébresszen és újra elmerülhessünk valami nagyon távoli, valami nagyon mély gyönyörűségben.......... felébredtél és a szemedben ott volt minden, amire vágytam.......... szeretném, ha mindig éreznél engem, az illatomat, a vágyamat, a szerelmemet, szeretném látni, ahogy felém fordulsz és egyszerűen csak rám nézel és rám mosolyogsz.......... még soha nem néztek így rám, még soha nem hallottam így szerelmes szavakat, még soha nem adtam át magam így, senkinek........... akkor is, ott is, nagyon szerettelek... (P. Pálffy Julianna)

Hozzád...























Rejtett fény van a lelked legmélyén,
Táguló szeretet szíved helyén.
Benned az értelem örökös fény,
Világot átölelő szép remény.

Olvasom írásaid naponta,
Lelkem a lelkedet átkarolja,
Szívem a szívedben barátra lel,
Ismeretlenül is Téged ölel.

Fény ami bennem él, érted is él,
A szeretet bennem mindig remél,
Hogy baráti szívem elfogadod,
Lelkem a lelkedbe befogadod.

Én már rég a szívembe zártalak!

(Palercsík László)

2012. január 27., péntek

Right Here Waiting For You

Vannak ilyen ölelések...


















Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.

(Laurell Kaye Hamilton)

Őri István-Te vagy a csend



 




 









Te vagy a csend
Te vagy a társ
a magány elfut előled
a rossz jóra válik
s én mégis félek...
Tőled?
nem!
akkor mitől?!
magamtól ?
mindentől...
ha csend vagy,
boríts be életem,
hogy ne halljam
a világot
ne halljam
magamat,
a szűnni nem akaró
szívdobogást...
meg tudod tenni?
csak egymásban lenni
csendben
mozdulatlanul
sokáig
Veled, velem
hogy elpihenjenek
a hangok
s közel jöjjön a végtelen...

Te vagy a csend

Te vagy a társ

Te vagy?...

2012. január 26., csütörtök

Oly jó ez így...
















Oly jó ez így...
karodban ringatózva
hallgatom, ahogy mesélsz...
Oly jó ez így,
ahogy átfutnak rajtam
érzelmeid, s hogy nekem élsz,
hogy más ember lettél,
és más lettem én is.
Kicsiny mi-világunk
oly hatalmas és oly szép,
a szavakig nem juthat el
az elmondhatatlan érzés.

Ó, ringass még, simogass,
gondjainkat messze
repítse el a szél,
duruzsolj nekem szép álmokat!
Kezed, szád, szemed beszél,
nincs szükség ígéretekre,
sem bizonyságra...
a szavad, lényed, a tudat,
az érzés tengernyi
bizonyságot ad,
még akkor is, ha holnap
messzire visz tőled a vonat...

Oly jó ez így...
a mindennapokban tőlem távol,
mégis bennem élsz,
hallgatom, ahogy szíved
értem ver, tudom,
hogy nekem álmodsz,
értem remélsz és mint magadért,
értem legalább annyira félsz,
s ha egyedül vagy, a magány
csöndjének akkor is -
némán bár, de - tündérmeséket
csak rólam mesélsz...


(Jószay Magdolna)

2012. január 25., szerda

Your Love

Érzés...
























A kapcsolatunk nem maradt a leírt módon sivár, hanem észveszejtő szerelemmé nőtt! Ha most tényleg itt a vége, akkor is multi-gazdaggá tett! Olyan érzéseket ismerhettem meg általa, melyek létezését a tündérmeséknek se hittem el! Ezt nem vehetjük vissza egymástól. (Vavyan Fable)

Most jöttem rá, mennyire szeretem...























Most jöttem rá, mennyire szeretem. Most jöttem rá, ez nem puszta szerelem, ez több annál. De vajon ő is így érez irántam? Vajon ő is így szeret? Vagy egyszerűen jól érzi magát velem? Miért kell ilyen bonyolultnak lennie mindennek? Miért nem lehet tudni, mit éreznek egymás iránt az emberek? Olyan sok kérdés, és olyan sok válasz. Ha jobban belegondolok, egész életünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Minden nap megtaláljuk egyikre a választ, ugyanakkor felvetődik egy újabb. Soha véget nem érő körfolyamat ez. A kérdések soha nem fogynak el, a válaszok pedig nehezen találhatóak meg. És ha meg is találjuk, az nem garancia, hogy az életünk jobb lesz, sőt... Lehet, hogy még jobban fog kínozni a válasz, mint a kérdés. Nem is baj, hogy nem tudjuk, hisz akkor nem lenne izgalom az életünkben.

Érezte...























Érezte, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. Két magányos ember repül a szélben, mint a pitypangmagok, és cipelik egymás kívánságait. Persze, megijedt az érzései miatt. A hite minden morzsájával szemben állt ez az érzés, de hiába próbálta, a szíve mégis gyorsabban kalapált, amikor a bőrük egymáshoz ért, és nem bírta megállni, hogy ne keresse, ha úgy gondolta, a közelben lehet. Nem tudta megakadályozni, hogy megszállja gondolatait. (...) Akkor is a karjai közé keveredett, ha nem tárta ki őket. Hívatlanul állított be, mégis kinyílt előtte minden ajtó, újra meg újra. Vonzotta a jelenléte, vonzották az érzések, amelyeket kiváltott belőle, vonzotta a csend, és vonzották a szavak. Beleszeretett. (Cecilia Ahem)

Van valaki...


















Egy csodálatos szívvel, kivételes, tiszta lélekkel élő lény.
Egy napon találkozik egy másik, hasonló lénnyel. Aki mesélni kezd neki. Mesél az életről, az érzelmekről, a szeretetről. Mesél egy olyan világról, amit sokan nem ismernek. Pedig itt van körülöttünk. Csak a legtöbb ember nem húzza félre a hétköznapok szürke függönyét, hogy megláthassa. Vagy egyszerűen fél tőle, nem mer benne élni, mert tart a csalódástól. Attól, hogy nem igaz. Pedig ez a világ létezik. És erről mesél, mesél, mesél neki. De legfőképpen szereti őt. Tisztán, önzetlenül, végtelenül. És ahogy mesél, és szeret, a másik észrevétlenül angyallá változik. És ekkor már ő is látja, hogy a mese, amit hallott, valóság. És rábízza magát a mesélőre, kipróbálja szárnyait, és egy olyan világba jut el, amelyre vágyott. Létezik ilyen Angyalka. 

(Csitáry-Hock Tamás)

Benne megtaláltam mindent...


Benne megtaláltam mindent, amit egy ember szerethet. Érzések miket a lelkem el soha nem felejthet. Pillanatok, amikért tudom, hogy érdemes volt élni. A mosoly az arcodon hagyta a szívemet remélni! De félek, mert tudom, hogy nélküled nehéz lenne. Elveszne minden örömöm, és már semmi nem menne... De tudom, hogy nem számít mennyi titkunk, rejtjük el, hiszen a boldog pillanatokat, soha nem felejtjük el! Ha holnap rád nevetek, mondd visszanevetsz -e még? Ugyanúgy érez e szíved vajon most is még, mint rég? Hogyha beborul az ég és a felhőket, nem fújja el a szél.. A mosolyod számomra akkor is mindennél többet ér. Ha a boldogságunk elszáll és a magány utolér, az érintésed számomra mindennél többet ér.. A távolság mikor máshol jársz, mikor a szíved legmélyén valaki másra vágysz, a messzeség hoz néha közelebb hozzám téged.. Hogy halljam a hangod és érezzem az érintésed.. De ha már nem kellek majd és a messzeségbe veszel az álmaimba mégis örökre mellettem leszel.. Leszálltál hozzám, mit egy tündér, egy csodálatos látomás talán csak egy a sok közül neked, de nekem nem kell más. Nekem a Te mosolyod kell reggel, ha ébredek és a Te hangod, amikor az életben eltévedek. Az ölelésed-nevetésed csókod és a vágyaid, a bánatod, a fájdalmad, a titkaid az álmaid.. Nélküled számomra itt már semmiben sincs értelem hiszen szükségem van Rád, hogy érezzem én is létezem. Két kezemben a két kezed, de lehet, másra vársz talán egy reggel arra ébredek, hogy Te már messze jársz.. Veled újra minden szép lenne, s nekem bármit megérne hisz te elfogadtál engem, a hibáim ellenére. Közel hozzád mégis távol Tőled, de mindig melletted.. A szeretet akkor is kitart, ha a harcot elveszted! Egy rejtvényt adott az élet, és most is azt fejtem amíg a jövőbe nézek a múltam, elfelejtem.. Ha nincsen akarat az értelem is kevés ha nincs kitartás, semmit nem ér az egész. És elveszik a vágyad is, mind1 hogy te mit remélsz Én maradok, aki voltam, mindig igazat szóltam de csak sötétet látok most, vajon a fény hol van? Az élet túl rövid ahhoz, hogy többet szeressek, hogy állandóan egy másikat keressek.. Hogy számomra más is többet jelentsen, és a szívem minden érzést elfelejtsem. Hogy reggelente más szemébe nézzek, aki iránt lehet, hogy semmit nem érzek.. Aki ugyanúgy másra vágyik legbelül, Én is csak egy leszek a sok közül. Lassan hajnalodik, és a távolban várnak, felemésztenek belülről az árnyak. Hiszen mást mond a szív, és mást mond az ész. Te rám találsz úgyis, bármerre mész. De bár az egész talán nem vezet semerre, Én Feléd indultam el, de vajon Te merre? Vajon összeér-e valahol majd az út, és a szíved a szívemhez visszajut? Néha távol van minden, mint a csillagok, amikor nem vagy itt, és egyedül vagyok. Amikor nem nevetsz, amikor mást szeretsz, amikor boldogabb vagy, hogyha másokkal lehetsz. Néha én vagyok messze, mert tévedek, amikor megbántalak, mert nem értelek, amikor nem hiszek Neked, és csalódnod kell, mikor a szíved több terhet nem bír el. Kérlek, bocsáss meg, tudom, hogy túl sokat kérek! És a szavaim lassan már semmit nem érnek. De az életünk semmit nem garantál.. És, ha úgy érzed majd, hogy egyedül maradtál, akkor gondolj csak rám, és én ott leszek, hisz érted bármikor bármit megteszek. Csak lennél közelebb, hogy foghassam a két kezed, hogy boldogabbá tehessem az életed. Én vagyok a saját magam legnagyobb ellensége, mert a hibáimat elnyomja a szívem büszkesége...

Kányádi Sándor-Tudod



Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

2012. január 23., hétfő

Nagy Horváth Ilona-Fénytörés


felém nyúlsz
vágyat simítasz a számra
nem hunyom le a szemem
látni akarlak

holdfényes séta a folyosókon
nem látsz és nem látok
ébredj ha mondom
képzeljük csak a holdat
múló árny a szíveden
hol vagy
kiáltod
s én feléd indulok vakon

hozzám hajolsz
felnövünk hirtelen

borzongás a tenyered alatt
szédülök
te
te valami más
te valami tiszta
szemedbe nézek
felsajdul az összes ilyen nézés
már nem fordulok vissza
tanullak
és tudni foglak
mindegy
ki kit hord a tenyerén
szalad az idő
csak te meg én álltunk meg egy percre
légy bátor
ha azt mondod
szeretlek
én álmodni se merlek

az érintésen túl
csókba fulladt szavak
elemi kommunikáció
ösztönök ősi érve
egymásnak feszülő
sejtfalak szerelem-zenéje
végtelen zuhanás
indulok
viszlek
számban a neved
cirógat a szél vágylak
semmi se olyan
mint régen
ereimben zúgsz
lüktető képzelet
űz hozzád
nem csapom el
mással az éhem
feltépem az ajtód
hát itt az igazad
igen szép a megrágott
ceruzavég is
ha a tiéd
mégis toporognék még veled
zavarban mint két kamasz
mert félek érted nyújtani
a kezem
a szó kevés

sóhajainkból fon koszorút
vörös hajába a hajnal

2012. január 22., vasárnap

Moretti Gemma-Megmarad örökre


 Szívedet tenyeremmel betakarom,
érezzem dobbanását, amíg csak lehet,
és hogy felejtsem:
madárröpte pillanat az élet.
Nyugtalan lelkemet csitítja a csend,
szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Amikor karod ölelő sátora
- mint madárszárny, ha elfárad -
vállaimról lehullik,
s nem simogat többé kezed,
védtelen arcom a fény felé tartom
és úgy gyűjtök majd meleget.
De addig, amíg csak lehet,
szívedet tenyeremmel betakarom:
hiszem, hogy jönnek még boldog percek,
felfénylenek majd sugaras reggelek,
és szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Mert nem múlik el, ami szép volt:
a rövidre mért időt
mesévé szövik a pillanatok.
Igen, igen. Jó volt nekünk
a hallhatatlan zene,
a varázslatos csend.
És megmarad örökre
nekem, Neked.

2012. január 21., szombat

The Last Waltz

Van egy mondat...


Van egy mondat... "Szükségem van rád." De hogyan? És miért? Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz. Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is kell. Önzés ez? Egy picit, talán. (...) Ám ha te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat. (Csitáry-Hock Tamás)

Pontosan tudom...



Pontosan tudom, hol van most... minden pillanatban, minden lélegzetvételnél. Nem szükséges látnom, hogy tudjam. (...) Áramlat követi őt, köt össze bennünket, oly fényes, mint a napfény a folyón. Nem értem, más miért nem érzi. A puszta levegő is izzik kettőnk között.(Gaál Viktor)

Csodálatos érzés...


Csodálatos érzés, amikor az ember szíve már attól hevesebben kezd verni, hogy a kedvese közelében lehet. Még meg sem érinti, de már elönti a forróság. Egy ember életében ez a legfontosabb dolog, épp ezért úgy vélem, nem szabad elkapkodni. Meg kell gyôzôdni arról, hogy valóban igazi az érzés, nem csak afféle fellángolás, vagy testi vonzalom. (Sidney Lawrence)

Angyali érzés...

 

Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál, haldokoltam. Te adtad vissza tűnő életemet. Azt éreztem, valami belém hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a gyönyörű élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei, hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben. Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít. Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén. (Victor Hugo)

Ő...

 

Amikor az ember úgy lesi-várja valakinek a jöttét, (...) és amikor a távollétében az ember nem tud másra gondolni, egyedül csak őrá, amikor semmi és senki nem fontos, csak ő, egyedül csak ő, és amikor az ember úgy érzi, most adni szeretne, mindent-mindent nekiadni, ráhalmozni - akkor szerelmes. (Benedek István)


Hiány...

 

Az évek során oly bensőségessé, meghitté váltunk egymás számára, hogy ha néhány órára el kell válnunk, valósággal fájlaljuk a másik hiányát. Ez az érzés sokkal több, mint a szerelem. (Vavyan Fable)

Szereted...

 

Szereted, és ez ellen nem tehetsz semmit. Semmit! Se az eszeddel; se az akaratoddal. De nem is akarsz tenni ellene. Pontosan tudod, hogy ez a szerelem nem olyan érzés, ami észokoktól vagy elhatározásoktól függ. Ez az érzés öntörvényszerű vonzódásból, emlékek sokaságából ötvöződött össze, és nem te uralkodol rajta, hanem te vagy alárendelve neki. (Szilvási Lajos)

Az érzések... olyanok, mint a színek, nehéz őket elmagyarázni.

Egy érzés...

Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még a beszéd sem kell. Egy érzés suhan át köztetek. Nem vagy egyedül. (Marilyn Monroe)

2012. január 20., péntek

Ha elmondhatnám....




Ha elmondhatnám.....

"Voltál már úgy, hogy mondani akartál valamit,
valamit nagyon akartál mondani, csak éppen nem voltak szavaid?

Mintha az ember simogatni akarna, és nem mozdulna a karja,
vagy boldogan valakihez szaladna, szíve az örömtől kiszállna,
de mielőtt lépne földbe gyökerezne a lába,voltál már úgy,
hogy mondani szeretnéd, de úgy eluralkodik rajtad az érzés,
hogy már a szavakat se találod, elakad a hangod, pedig fontos,
amit mondanod kell, kell, mert kikívánkozik, voltál már úgy,
hogy kerested a legszebb szót, amit szeretnél kimondani,
talán azt, hogy szivárvány, átadni, Neki, mint a legszebb virágot,
de a legszebb szó is kevés, ha azt akarnám mondani Neked,
hogy Szeretlek."
 

(Kaktusz)

Szabó Katalin:Csak nekem...

Csendben rejtőznek bennem a gondolatok,
Halk zene szól ... érintésed nyomot hagyott,
Érzem kezed melegét, lelkem simogatja
A mozdulat, most kellemesen tétova
Minden pillanat.

Nem tudom, mi ez a dobbanás, de hagyom,
Hadd áradjon, mit szeretnél ... befogadom
Minden szavad lelkem mélyéig hatol
S tekinteted: mintha belémlátnál ... zakatol
A szív...

Várom újra és újra a kedves fényt,
Érezni vágyom a furcsa remegést,
Mi megbújik halkan, merengve bennem,
Egy-egy piciny gondolat száll szívedbe
Tőlem...

Csendes titokként áthat a mély,
Minden pillanat kedves érintés.
Önző létem némán kiabálja:
Hadd maradjon meg varázsa
Csak nekem...


2012. január 18., szerda

Álmodtam

 

Ruder Jana:Álmodtam...

Csak a kezemet fogtad
jó volt, ahogy ujjaid az
enyémet érintették.
többet nem akartam.. még.
nekem ez is elég.
Bánatpalotámat
talán elhagyom,
már kinéztem kicsit
az ablakon..
Magányom
csendben izzó
parázson lépeget
kicsit lángol...
néha még éget
Aztán előbújik
belőled egy dallam,
s már nem emlékszem,
hogy mit is akartam..
Figyelem önmagam..
ahogy lassan
kigombolod belőlem
a gyötrelmeimet.

For you...

Vagyok

 

Szabó Katalin:Vagyok
pillanat vagyok
apró pont az életen
cseppbe-zárt fény
suhan át a perceken...

titok vagyok
hajnali csoda a reggelen
az első harmaton
megbújó hűs rejtelem...

álom vagyok
örök talányú áradat
megfoghatatlan illatú
varázs ad szárnyakat...

és csend vagyok
szótlan üzenet
mely mégis hangokkal
tölti meg lelkedet...


Hogy senki se értse

 
Csabai Andrea: Hogy senki se értse
 
(Levél Barátomhoz)

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ráhajol az ég a tó vizére,
fák bújnak össze messzi távol,
csended mindig hallat magáról.

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ne legyen benned több világvége,
s mikor a szél újra földhöz ér,
virágát bontsa nyárban a tél.

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
emlékezz milyen az álmod kékje,
elég ha mi tudjuk ez áldás,
azt akarom, mindent fényben láss.

Jószay Magdolna:Félbeszakadt sóhaj

 

Lehetsz egy félbeszakadt sóhaj,
vagy tán valótlan látomás,
mégis itt vagy, tekinteted
ismerősen fontos állomás,
mely hozzád köt, nem enged,
ne is eresszen, annyira más
minden közeli és hihetetlen
vágy, óhaj és vallomás.
Űzve, idegenként bolyonganék,
nem érinthetne bízva senki más,
nem hihetnék el őrült álmokat,
ha nem akarnám, hogy engem láss.


Baranyai Csaba:Hallgattunk

 

Ott voltunk mi ketten,
Egymás mellett a sötétben.
Uralkodott felettünk egy akarat,
S csak magunkban suttogtuk a szavakat.

Én nem mondtam, és te is féltél,
Kimondani, amit szeretnél.
Hogy a tiéd legyen, hogy a miénk legyen,
Ránk nehezedett a féltő szerelem.


Szosznyák Irén:Fátyol























Puha árnyak lépnek elő
majd tűnnek el egészen
emlékezek...
de emléked távolibb
mint a gerlék messzesége...

körtáncot jár a szél
beköltözik a Hold a szívembe
parázságyon
csillagokkal takarózik
s itt felejti magát örökre...

Ám öles léptekkel
érkezik a fény
besüt a Nap a szívembe...
egy kép lép elő hirtelen
s óriási rést üt a lelkembe...
múló pillanat - gondolnám
bár magam sem tudom
mikor kezdődött már
igaz megálltam mikor indultál
de... most építkezek - romból
amit te bontottál!

Vetek... örök-vetek
hogy arathassál...!

Ez a szeretet első követelménye...

"Életünkben a legemberibb dolog, amit tehetünk, hogy megtanuljuk kifejezni legőszintébb érzéseinket és meggyőződéseinket, és vállaljuk értük a következményeket. Ez a szeretet első követelménye, mely egyben sebezhetővé is tesz minket a többiekkel szemben, akik talán kinevetnek. Mégis, sebezhetőségünk az egyetlen, amit az embereknek adhatunk."

(Leo F. Buscaglia)





2012. január 17., kedd

A lélek csendje...

" Igazán hallgasd meg azt, amit mások mondanak neked, és amit Te mondasz.
Más emberek rámutathatnak személyiséged olyan részeire, amelyeknek Te nem is vagy tudatában.
Légy nyitott mások megjegyzéseire és konstruktív kritikáira, nézd ezeket objektív módon, és legyél képes azt mondani, hogy " Igen, ez így van. Ezen még dolgoznom kell." , vagy " Nem, ezt nem jól látják.
Én egyáltalán nem vagyok olyan." Az a legfontosabb, hogy figyeld meg saját kulcsmondataidat.
Mik a kulcsmondatok? Azok az állítások, amelyek tükrözik belső meggyőződéseidet.
Ezek azért olyan fontosak számodra, mert mély elkötelezettséget érzel arra, hogy nekik megfelelően cselekedj."   (Dr. Ian Gawler: A lélek csendje)